Rólam

Van, amikor minden adott – és mégsem működik semmi.

Szia!

Máté vagyok.

Integrál szemléletű önismereti mentor, coach.

Előtte villamosmérnök, szoftverfejlesztő.

Szeretnék mesélni az ide vezető utamról, hogy jobban megértsd, hogyan és miért dolgozom.

2019 szeptembere. 31 éves vagyok. Nem sokkal a covid előtt.

Elég volt az alkalmazotti létből. Felmondok. Fejesugrás az ismeretlenbe: szabadúszó leszek a szakmámban.

Jönnek a projektek és mégsem tudom beletenni az energiát.
Meg akarom szerezni a PhD-t – de nem találom a megfelelő témát.
Feladom a pesti albérletem, visszaköltözöm Miskolcra. Ott se az igazi. Nem tetszik a közeg.

Véget ér egy hosszú párkapcsolat. Nem először.

Mintha ugyanazokat a köröket futottam volna újra és újra.
Valami nem jó. Valamit nagyon máshogy kéne csinálni.

Emlékszem, amikor általános iskolásként megtanultam írni-olvasni, azt hittem: „Most már mindent tudok.”

Aztán tizenévesen a Mátrixot nézve nem értettem, mit jelent az, hogy „Ismerd meg önmagad” – hiszen én én vagyok, nem?

Jött az egyetem: villamosmérnöki szak, fizika, műszaki csodák. Mély rálátás a világ működésére: folyamatok, perspektívák, komplexitás.

És megint azt hittem:
„Most már tényleg mindent értek.”

Aztán a fókusz a „felnőtt életre” került:
újabb párkapcsolatok, karrier, anyagiak, utazások.

A figyelmem kifelé irányult.

Aztán itt a covid.

A külvilág záródik, sokan szenvednek körülöttem – nekem mégis adott a lehetőség.

És mégsem tudok élni vele. Valami hiányzik.
Kialudt a tűz.
Ennyi lenne az élet?

A szorongás és a nyomasztó érzések lassan kikezdték a fiatalos arroganciát, hogy „mindent tudok magamról és a világról”.

Ekkor kezdett értelmet nyerni az Orákulum konyhájának felirata.

Elkezdődött egy új utazás – befelé.

Pszichológusok, sématerápia,
pszichodráma, családállítás,
művészetterápia, testtudatos csoportok (Bodyway).

Olyan mélységek és magasságok nyíltak meg bennem, amikről korábban álmodni sem mertem.

Mint egy túrán:

felérsz egy csúcsra – meglátsz egy újabbat.

Hogy elérd, le kell menni a völgybe.

Megmászod – és kiderül, még mindig van feljebb. Egyszerre fárasztó és izgalmas.

Közben menedékházak, ahol megpihenhetsz.

És amikor visszagondolsz, rájössz: a látvány mellett legalább annyira fontos volt a társaság, akikkel együtt jártad az utat.

A figyelmem az emberek közti kapcsolatok dinamikája felé fordult.

Újra éreztem a tüzet, a kíváncsiságot.

Ez vitt el egy Coach-képzésre, ahol az emberi kommunikáció egy új világa nyílt ki előttem.

Később ezt egy Gestalt továbbképzéssel mélyítettem, ami a merevebb, célorientált szemléletet tovább tágította.

Szerettem volna mélyebben érteni a pszichológiát és a spiritualitás mindig is foglalkoztatott, így a következő állomás az Integrál Akadémia lett –
ahol a nyugati pszichológiát a világ spirituális hagyományaival kötjük össze.

A mai napig főként test- és mozgásfókuszú csoportokban dolgozom magamon.
Keresem azt, hogyan tudok minél inkább a tengelyemben maradni egy változó, sokszor embert próbáló világban.

Hol vannak a határaim.
Mikor segítik a kapcsolódást –
és mikor épp eltávolítanak.

Ha te is úton vagy,

vagy már elindultál, de nem találod a következő lépést,
szívesen kísérlek egy darabon.