Feszül valami mélyen.
A gyomorszájam szétrobban.
A mellkasomban izgatottság és félelem egyszerre.
A torkom szorul. Valami ki akar törni.
Elég volt.
Nem tűröm tovább.
Bírnám, de nem vagyok hajlandó.
Nem méltó hozzám.
Elég képmutatásból.
A hazugságból.
A megfelelésből.
Abból, hogy ott legyek, ahol már régen nem vagyok jelen.
Abból, hogy várnom kell a saját életemre.
Ez nem ego.
Nem dac.
Az erő nem a világgal ütközik.
Bennem mozdul.
Mutatja az irányt.
Követem.
Nem illúziót épít.
Széthasít.
Mi van, ha hibázok?
Tanulok belőle.
Mi van, ha nincs visszaút?
Van. De nem is kell.
Mi van, ha kevés vagyok?
Elég vagyok. A tapasztalataim ezt mondják.
Nehéz lesz.
Maradni nehezebb.
Félek.
Nem erre hallgatok.